Vágyom

Vágyod már érintését, mikor már nemcsak bőrödet érinti, hanem a lelkedet is.

Pillantására, mely elfeledteti a megannyi rossz emléket, mely elkísért az úton.

Összehúzza kicsiny kis szemeit, azon át mosolyog rád.

Közelebb lép, magához húz és átölel féltő karjaival, szorosan tart.

Behunyod szemed és csak a percnek szenteled minden érzésed.

Fejed a vállába fúrod és a boldogság könnyei pörögnek végig arcodon.

Széllel szemben szálltál, olykor megsebzett szárnnyal, de itt van ez a perc.

Egybeolvad lelketek, VÁGYsz  már az érzésre, a végtelenen és azon túl.