Minden éjjel rólad álmodom, veled fekszem és ébredem. Látlak vágyaimban és érezlek szívemben. Érzem pillantásod és vágyom érintésed. Olykor érzem, hogy erőm fogytán. Mellkasom elszorítja a fájdalom. Újabb nap nélküled... Bevillannak emlékképek, mik meg sem történtek. Hogy hiányzik valaki, akit nem is láttam még. Nem láttalak, de érzem illatod, érzem az ujjaid érintését bőrömön. Szemed fényében elmerülök, fogva tart, nincs tovább. Szabadulni Tőled nem tudok, fogva tartasz, most és örökké. Napról napra közelebb vagy hozzám. Új nap virrad, úgy eséllyel. Ma vagy holnap? Itt leszel. Meddig kell csak álmodnom a pillanatról, hogy karodba hullhatok? Mint egy esőcsepp, mi megpihen bőrödön. Simogatni arcod, lecsókolni ajkadról az esőt. Együtt állni a fényben és csodálni a napot. Átölelsz, fejemre hajtod állad és nézzük a kéklő eget. Bevéssük a közös pillanatot szívünkbe. Pillanat, mit sosem engedünk el többé. Úgy hiszem, hogy ennél közelebb sosem voltunk egymáshoz.
