Nem találod a helyed, benned van a magány.
Szürkeség borítja világod és nem süt a nap.
Vihar dúl a lelkedben, visszaránt a múlt.
Egyedül vagy és az érzés beborít egészen.
Úgy élsz, mint akinek félig dobog csak.
Kihagy egy-egy ütemet, mert az ott maradt.
Bánt a csend és a hang is, kiszakít belőled.
Hiszel a csodákban, tovább lépsz ezen is.
Mert tudnod kell, sosem vagy egyedül.
(Deák Nelli)
.jpg)