Szívembe véstem képmásodat. Pont úgy, ahogy először megláttalak. Ragyogó voltál, szemeid tűzben égtek. A mélyére néztem és önmagam erejét is láttam. Megtaláltam valamit benned, amit egyedül elvesztettem. A képet önmagamról, benned leltem meg újra. Visszaveszem hát, és nyújtom a tiédet. Így rakjuk össze, te és én lelkünket egymással.