Vártál engem és szerettél. Büszkén szorítottál karodba és óvtál a világtól. A sors hozta úgy, hogy legőszintébb szeretetet és életem legnagyobb fájdalmát is tőled kaptam. Köszönöm! Köszönöm, mert tanítottál akkor is, mikor már nem voltál mellettem. Szerettél, mintha a legcsodálatosabb én lennék. Én vagyok az, a Te folytatásod. Igen, én volnék. Sírok, de már nem a fájdalomtól, hanem attól, hogy ennyi mindent kaphattam Tőled. Köszönöm, hogy az édesapám Te lettél.