Itt vagy előttem, már nincs több álarc, leleplezett az idő. Itt állsz pörén, tiszta lélekkel és könnyes szemmel, boldogan. Nézel a szemembe és nem hiszed el, hogy ez létezik. Kinyújtod a kezed és nem tűnök el, nem-nem, maradok. Hozzám érsz, finoman érintesz, el ne illanjon a pillanat. Ez az a varázs, ami csak kettőnk között létezik. Szikra, ami ki nem hunyhat már, felperzsel szüntelen. Lepillantok összeért kezünkre és könnybe lábad szemem. Annyiszor elképzeltem, azt hittem, nem múlja felül már semmi. De igen! Az álmot felváltotta a valóság, itt vagy!