Mintha fénysebességgel múlnának a napok. Sok mindent megéltél az elmúlt években, rengeteg megpróbáltatással. Számtalanszor érezted, hogy ennél már nincs lejjebb. És volt! A pokol kén köves bugyrait jártad meg. Vívódtál magaddal és a világgal. Nem találtad magad benne. Csak a szorító érzés maradt, és a hangocska, hogy nem jó felé tartasz. Kellett néhány nagyon nagy pofon, hogy felébredjél. És kellett a még mélyebbre taszítás, hogy ne csak a felszín változzon, hanem a belső világod is. Elkezdtél befelé fordulni és figyelni az érzéseidre, egyre tisztább lett a kép. Elkezdett hajtani valami felé az a belső hang. Elkezdted figyelni a világot és megláttad benne a lehetőségeket. Kaptál hitet, hogy elinduljál. Megálmodtad magadnak és rajta vagy az úton. Nyugodt vagy legbelül, a szorítás elmúlt. Hiszel!
