Látok szavakat, érzek mögötte valakit. Meglátom és nem ő az. Mintha két másik ember találkozott volna most. Vajon melyik az igaz? Igaz valójában bármelyik is? Vagy igaz mind? Ezek az álarcok, amelyeket a kellő helyzetben felveszünk, majd lecseréljük? És melyik az igaz? Igaz az összes? Kell-e keresni benne az igazságot egyáltalán?
Hogy mik vagyunk mi, azt magunk is csak keressük emberi mivoltunk ideje alatt. Mi az ember van benne, mert mi vagyunk benne a kérdésben is. Ez mutat tükröt és egyben rá is vezet a válaszokra. A kérdéseket olvasva, tehát önmagamban kételkedem és nem tudom melyik az igazi arcom. De ott a kérdésben a válaszom. Mind én vagyok. Mindegyikben ott vagyok én. Mindben igaz vagyok én. Csak egyikből hiányzik még a tapasztalás, a másikból a megértés, a harmadikból az elfogadás és így tovább. Össze kell rakosgatnom és az vagyok az igazi én. Az összes együtt. És ha megvan mind én, akkor nincs már igazság sem. Csak én.