Feszít az élet, egy helyben toporogsz. Túl sok a rád nehezedő nyomás. Aztán a sors rád kacsint és eljön az a nap, mert meghoztál egy régóta dédelgetett döntést. Már a pofonok sem fájnak annyira, helyükre kerülnek és szépen kisimul minden. Máshogy nézel a világra, az emberekre és magadra. Belenézel a tükörbe és már nem az vagy, aki előtte. Egy csillogó barna szempárt látsz. Tele élettel, reménnyel és mosollyal. Elfelejtesz minden rád nehezedő súlyt és a felhők fölé szállsz szárnyak nélkül.
