Nem baj, ha leesel. Az se számít, ha elbuksz, vesztesz, vagy vétkezel. A gond az, ha nem tudod, miért. Ez a baj. Ahogy a keleti bölcsesség mondja: a nem tudás az egyetlen bűn - ami lehet súlyos is, bocsánatos is, mindegy.

Amíg nem érted, benne vagy, és addig ismételed, míg meg nem érted az okát. Abban a pillanatban, amikor felvillan benned a megértés fénye - lehull rólad az átok, megszűnik a nyomás, és más emberré válsz.

Így vagyok én is, te is, és túlzás nélkül mondhatom, ez a mondat mottója lehetne minden történelemkönyvnek. Így van az egész emberiség. Úgy működünk, mint egy számítógép. Ismétlünk, ismétlünk, ismétlünk.

Ha változtatni akarsz az életeden, először meg kell értened, hogy miért alakult így. Mi az bennem, amitől valami nem sikerült? Miért mindig a "NEM SIKERÜL" sikerül? Mit nem tanultam meg? Ki az a Varázsló bennem, aki örökké a hibás programot működteti, és mindig csak a kudarcban van részem?

Ha rájössz: életre kelsz.

A zene, ami erőt adott...

https://www.youtube.com/watch?v=-lRUbg-Qo3I

Ide állok arccal a fénybe,

Fura lett, hogy máshogy élek,

Nagyot fordult velem a világ.

Idebent valahol különös zene szól,

Nem hallja senki más.

Buta kis üzenet kihagy egy ütemet,

Szívjeleket küldi át.

Tudom azt, hogy honnan jöttem,

Van utam, hogy merre mennék.

Velem fordul az egész világ!

Vadonatúj érzés páratlan ünnep,

Nyújtja a glóriát.

Simogat egy érzés, el kéne hinnem,

Hogy pont nekem adta át.

Szétosztom most ezt az álmot,

Túl szép hogy én kapjam egyedül.

Az érzést az álomízű érzést én,

Álomízű érzést.

Sokan léptek rajtam át,

De mit számít ma már.

Semmi baj, már nem fáj, nem fáj.

Egy új arc és egy lány,

Ide néz most vissza rám,

Azt se tudja mit vár.

A zene, ami hitet adott...

https://www.youtube.com/watch?v=c4vtbjyM5ug

Honnan indultam, s közben mennyit áldoztam.

Óvtam éjszakákon át, a holnap féltett zálogát.

Mert vannak álmaink, biztos lesznek könnyeink.

Ám a félhomályon át, már dereng az új világ.

És végül az leszek, mit magammal viszek, 

És nem felejtem el:

Tőrj ki a csöndből, a sötétből.

Szeress szívből.

Semmi nem volt kár a percért.

Mi most célt ér, felemeltél,

Mindig itt lesz már az érzés.

Hogy volt miért,

Hogy elkísért,

Tudod jól.

Semmi nem volt kár a percért.

Mit megtalálsz,

Mit végig jársz,

Miénk lesz.

Ugye emlékszel, hogy úgy jött el az a reggel.

Hogy én már felhagytam mindennel,

De még álmodtam, tovább változtam,

És a legfőbb percben háló nélkül ugrottam.

Nem is féltem akkor már.

A zene, ami elindított...

https://www.youtube.com/watch?v=5c65mdy7EYE

A színeket, ha nem leled,

S az életed szürkén éled,

Csak higyj nekem, ha téged is bánt,

Én is pont így éltem.

Mész, a súly leránt, de lépj tovább,

Soha nem kell félned már.

Ez az út, s ez a világ mit álmodtál.

Lásd a csodát és éld velem át,

Nézd milyen gyönyörű, olyan gyönyörű.

Soha ne bánd, ha lépni muszáj,

S nem leszel egyedül, olyan egyedül.

Gyere szórd újra szét a régi fényt,

Ahogyan soha még.

Ha a múlt visszaránt, tégy csodát,

Te is igazán.

A hangokat, ha nem leled,

S az életed csendben éled,

Csak higyj nekem, 

Én hallom, ha bánt,

A zene benned ébred.

Ne félj, lépj tovább,

A csend mi bánt,

Soha nem kell többé már.

Ez az út, s ez a világ,

Ami régen vár.