Már nem kell senki más, mert olyan közel érzed magadhoz. Csak azt a szempárt várod. Felkelsz a legmélyebb gödörből is és megharcolod mindennapi leckéidet. Körül nézel napjaidban és nem érted mit keresel itt. Nélküle. Egyre csak vársz, hogy ezeket a napokat is vele éld meg. Hogy ne csak álmodban fonjanak körbe ölelő karjai. Rá gondolsz és a lelked a legkeserűbb pillanatokban is szárnyra kap. Üresek a nappalok, nem tudod mikor jön, de rőt merítesz a vágyaidból. Bármit elvehetnek tőled. Mindent. Egy dolgot sosem! Őt. A reményt, hogy Ti itt vagytok egymásnak.