Elmúlt a sötétség és újra fényben úszik a nappal. A nap beragyog az ablakon és a napsugarak simogatják bőrömet. Kinyújtozom és mosolyra húzódik a szám. Itt fekszel mellettem, a párnába fúrod fejed, még korai az ébredés. Hozzád bújok és zsizsegek a füledbe. Felkelni hétalvó! Huncut mosolyra kerekedik még a szemed is. Megfordulsz, játékosan megcsiklandozol, magadhoz ölelsz. Ez az a perc, hogy legszívesebben így maradnánk örökre. Beleszagolsz a hajamba, én a bőrödhöz nyomom az arcom és belélegzem illatod. Csukott szemmel élvezzük a pillanatokat, melyre sokat vártunk. Messzibe vész minden fájó emlék, csak a most van. Örökre itt maradunk egymás karjaiban. Összeköt már minket a végtelen fény, mely besüt az ablakon.