Nem időnk van. Pillanatainkban vannak. Végtelen sok. Mégis mindig csak az az egy, amiben most vagyunk, amit most élünk át. Nem lehet az egészet nézni, pillanataiban kell éreznünk. Egy pillanat boldogság, egy pillanat bánat... Minden egy-egy pillanat. A jó pillanatokat kell minél tovább fentartani, minél tovább a lekünkben hordozni. Mikor szükség van rá előhívni és átélni még és még egyszer... Ezek a pillanatok tartanak minket a felszínen, ezek miatt bírjuk ki a rosszakat. Ezek a pillantok, amik működtetik belső világunkat. Ezek a pillanatok alkotják meg Lelkünket.