Volt idő mikor benne láttad azt, aki te is lennél már. Felnéztél rá és értéknek tartottad. Azt gondoltad sosem érhetsz fel hozzá. Feszengtél mellette és nem értetted mit hoz fel benned. Aztán telt az idő és az érzésed átalkult. Már láttad azt is, amit ő nem akart mutatni. És rájöttél, hogy az egész feszengés a lelkedből ered. Mert mélyről tiltakoztál az ellen, hogy olyanná válj, mint ő. Mert nem valakivé akarsz ott belül válni. Nem. Nem mássá, hanem épp olyanná, aki már most vagy.