Megtapasztalom minden napban a félelmet, a fájdalmat, amik a hozzád vezető utat építik. Erősebb vagyok minden egyes perccel, órával és nappal. Képes vagyok a rosszban a jót látni, mert tudom, hogy ezzel is közelebb vagyok hozzád. Mosolygok a csalódásokon és a megpróbáltatásokon. Mit számítanak ezek, ha az út végén Te vársz? Figyelem a jeleket és látlak bennük. A hitem visz feléd, mert tudom, hogy lesz az a nap, hogy Te is ráébredsz, kik is vagyunk. Mi! Egymásnak, egymásért.
