Félsz még mindig. Mert ismeretlen, mert új, mégis régi és ismerős érzés. Minden olyan, mintha megrajzolták volna már és csak lejátszod nekik. Mintha egy eszköz volnál a kezében. A saját lelkedé. Mert tisztán tud mindent. Megírta és most felfedi előtted. Nem uralni akar és betőrni, csak megmutatni mi vagy. Nem akar többet és mást tőled, csak azt, aki te vagy. Minden félelemmel, könnyel, tettel és örömmel csak a lelked hangján szólal meg. Nem kell tőle félni. Mert akkor magadtól félnél. És Te nem félsz magadtól, ugye?