Ezer darabra hullottál szét. Újra szétmosott benned mindent. Újra ott vagy, nagyon mélyen. Magasra repültél, és minél magasabbra szálltál, annál nagyobb mélységet láttál. Féltél látni, féltél újra visszazuhanni. Csak gyűltek a felhők, és annyi minden fájt. Ezt is sors adta, el is veheti. Bármikor. Egyszer ad, máskor elvesz. De adott hozzá erőt elviselni. A legnagyobb mélységben is ad újra reményt és hitet. Bátorságot, hogy újra repülj, hogy kezd előlről... Felkap a szél újra és összerakja darabjaid...