Ez ilyen. Szárnyak nélkül próbálsz szárnyalni és nagyot zuhansz. Lelked repít magasra, aztán a valóság ránt vissza a földre. Nagyot esel, szétzúzodod szívedet. Aztán újra kezded, új illúziókat keresel. Újra szárnyra kapsz és félsz az újabb bukástól. De felszállsz újra. Mert várod, hogy valaki valódi szárnyakat adjon. És a lelked újra szárnyalhasson...