Távol vagy tőle. Nem látod őt. De ott èrzed mindenben. Mert ő van ott minden gondolatodban. A szíved őrzi őt. Nem felejti. Èrzi őt a fák hajlodozásàban, az eső nedves cseppjeiben, a lépteid halk zajàban, a meg nem ejtett könnyben, a kimondott és elhallgatott szóban... Távol van tőled, de a lelkedhez sosem volt közelebb. Hiába száműzöd, fojtod el és szeretnèd felejteni. A lelked nem felejtheti.