Állunk egymás mellett és a tengert kémleljük. Sodort minket az élet. Külön hajóval indultunk és más-más kikötőket ejtettünk utunkba. Volt, hogy vízbe estünk, volt hogy löktek, de kimásztunk. Emésztett már minket kétség, aztán kaptunk szárnyra és reménykedtünk. Volt, hogy láttuk a célt és volt hogy elvesztettük az egymáshoz vezető utat. Volt hogy megtagadtuk egymást és volt hogy elvakultabban sodrodtunk, mint valaha. Térítettek le az útról, volt hogy hittük az a helyes. De legbelül végig ott voltunk egymás hajójában. Beépítve, némán, hangtalan vártuk azt a szelet, mely a jó kikötőbe visz, egymáshoz...