Felkelt benned egy szunnyadó érzést. Rég kiáltana lelkedből, de nem volt, ki meghallja. Visszatartotta a félelem, a szégyen, a fájdalom. Félt megéni, félt kiadni. Idő kell hozzá, és egyre hangosabban mer szólni. Türelem és végtelen bizalom. Odaadod neki lelekedet. Hagyod, hogy meghallja. Hagyod, hogy megértse. Nem félsz már megmutatni, nem félsz már kiáltani. Tudod, hogy ő lehet az, aki meghallja. Idővel...