Kellesz, mert kiszáradok. Mintha egy kietlen sivatagban keresnélek. Kereslek, megyek feléd, rogyadozik lában, erőm fogytán. A nap szívja erőmet, az éjszaka betakarja lelkemet. Elvesztem lépéseim nyomait, nem találom az utat feléd. Kellesz, mint az éltető víz. Semmi vagyok, csak egy kiszáradt szív, ki vízedre szomjazik. Minden újabb oázisban kapok egy cseppet belőled. Kellesz, hogy bírjam az utat. Kellesz, hogy élhessek tovább.