Vajon mi a helyes. Elengedni az érzést, mit magadénak éreztél? Hinni benne még akkor is, ha épp messze van tőled? Vagy egyszerűen elengedni, mert sosem volt a tiéd? Mit akartál látni benne és mi az, ami meg is van benne? Hogy tudod szétválasztani a vágyott képet a valóságtól? Lehullik a lepel, vagy nem is volt soha ott? Jól láttad, jól érezted, csak még nem lehet itt? Vagy az egész csak egy illuzió volt? Mi teremtettünk bele érzéseket, embereket és helyzeteket? Lehet, hogy az egész élet egy illuzió?
"Ha a saját példáddal vezetsz, az az egyik legerőteljesebb eszköz, hogy pozitívan befolyásold mások változását." Robin Sharma
