Keményen dolgozol, hogy elèrd mindazt, ami a boldogsàgot jelenti neked. Hajszolod a munkát, az èletedet. Mindent az irànyításid alá akarsz vonni. Mert azt hiszed tudod a hiányra a vàlaszt, ami benned van. Aztán kicsúszik valami alólad és látod, hogy nem dönthetsz minden felett. Nem vagy irányító, nem úgy ahogy te akarod. Mert nem látod más szemszögből, csak a saját ürességedből. Eltorzítja a harag és a fèlelem. Nem vagy önmagad, most vagy a legtávolabb a belső tökèletessègedtől. Ha elkezdesz újra figyelni önmagadra, megtalálod a fényt, amelyet most a sötètsèg torzít benned.