Várod szüntelen. És mégis félsz még mindig. Nem tudod mit csinálnál és mit mondanál, hogy mit mernél megmutatni magadból. Mert még mindig tele vagy kétségekkel. Nem vele kapcsolatban. Mert őt érzed, egészen közel hozzád, a lelkedben. DE magadban még nem hiszel eléggé, még mindig félsz. És most rájössz, hogy nem is tőle. Nem. Magadtól. Mert még mindig ott a félelemed, a megfelelési kényszered... Ha már nem akarod megtervezni, és képes vagy csak várni, befogadni, szeretni és élni, akkor eljön az idő... Kettőtöknek.