Megèrtettelek tèged. Hallottam a sikolyt a lelkedből. Segíteni akartam. Èreztem a boldogtalanságot. A hajszolt célokat és vàgyakat. Ès èteztem, hogy mindez kevès. Hogy már nem akarsz megèrtést, hogy már elèg volt èrezni. Akartam segíteni, de csak nèzni tudtalak. Nem szólhattam. Nem állíthattalak meg, de adhatok új irányt. Engedhetem látni magadat. Talán nem èn vagyok, aki megèrt, de én vagyok az, aki téged lát. Látom a lelked ès tudom, hogy van remèny. Csak engedned kell újra èrezni. Nem félni. Csak merni. Ha nem is én, de valaki visszaadja a boldogsàgod. Tudom, èrzem a lelkemben. Van remény!