Minden út vezet valahova. Minden út mégis egy felé tart. Elágazhat, leágazhat, de mindig visszatalál a helyes irányba. Nem tudsz túl sokáig letérni, mert visszaránt újra. Vissz magad felé, vissz vissza a gyökereidhez. Néha megpihensz egy fa tővében és kéred, hogy szabadítson fel. Most hagyhasd abba, most fejezhesd be. Ezt csak gyökerestől lehet kitépni. Aztán a fa beszél hozzád és elmondja legféltettebb álmaid, mi egyszer elndult és egyszer visszatér ugyanoda. Ott van bent a gyökereidben. Ez mi összetartja, ez mi összeköti, ez mi élteti. Sosem akarj tőle megszabadulni. Kapaszkodj minden száladdal magadba. Ez vagy te, mindenestől. Ezzel váltál és ezzel válsz önmagaddá. A tiéd, ott van gyökereidben, ne akard kitépni, még ha fáj is...