Folyton loholunk és folyton késésben vagyunk.Nincs elég időnk magunkra és másokra. A legjobban mégis arra vágyunk, hogy tartozunk valakihez. Vannak olyanok, kik egymásra találnak, mint egy tündérmesében. Első látásra szerelem. Szerencsések, de lássuk be, legtöbben nem így vagyunk. Szenvedünk, és lekéssük a pillanatokat. Nem akkor mondjuk és nem úgy, ahogy akkor kellene... Aztán egyszer mi is lelassítunk és minden a helyére illeszkedik. Rátalálunk arra, akit nekünk szánt a sors... És mi is szerencséssé válunk!