Feltételeket szabsz magadnak, a boldogságodnak. Ha ezt megteszem és ezt még, akkor hamarosan jönni fog... Azt gondolod, hogy ki kell érdemelned? Hát nagyot tévedsz. Csak te gondolod azt, hogy van egy mérce odafönt. Neki egyformák vagyunk mindannyian. Nincs ítélkezés és nincs határ. Ezeket mi emberek szabjuk meg. Magunknak. De mire jó ez? Kell korlátokat szabni és fékezni magunkat? Kinek jó? Neked jó? Persze. Legyél engedékeny mással, ha már magaddal nem tudsz fair lenni. Esélyt se érdemelsz? Akkor gyötörd magad és élj a ketrecedben. Magad húztad fel és azt is tudod ki rombolhatja le? Te magad! Élj feltételek nélkül. Boldogan! Mert ez az élet. Nem az, amit megszabsz annak.