Érte

Vársz pillanatokra.Egész éltedet átszővik a várakozással teli percek. Aztán már görcsölsz rajtuk, mert túl vagy azon, hogy akard, hogy reményked, hogy higgyél... Úgy gondolod megtettél már épp eleget ahhoz, hogy végre megkapd. És persze telnek a napok és csak nem jön. Napról napra értetlenebbül állsz előtte és azt gondolod valamit elrontottál. Könnyek közt, de átértékeled. Azt gondolod, hogy elég ha lemondasz róla és keresel mást? Képes volnál elengedni? Bekopogtat. És állsz értetlenül, hogy most mi van? Megtanultad a leckét? Hát akkor tied mostantól. Értékeld és ne engedd el. Megküzdöttél érte...