Én

Mindenkinek van egy álma. És igen. Már a kicsi lányka lelkében is ott volt az álom. Hallott egy hangot ott bent, tisztán hallotta, aztán elkezdett cseperedni, és egyre inkább kezdett elveszni. Nem értette a körülötte lévő világot, még nem érthette... Így teremtett magának egy sajátot, ahol a legközelebb volt önmagához. Egy helyet, ahol nem bánthatta senki, csak ő, a szavak és a képzelet volt jelen. Egy álom, amely a legszebb üzenetet hordozza. Ki tudsz lépni ebből a világból, meg tudod alkotni magadnak a sajátodat.

A lány lassan elfelejtette a szoba sarkát és elkezdett élni. Elnyomta magában a lelkét. Voltak nehéz és fájdalmas időszakok, de voltak nagyon boldog pillanatok. Volt, hogy felsejlett az álom újra benne, de ijesztő volt. Megrettent tőle és elkezdte azt az életet élni, amelyet más álmodott meg neki. Olyan hangos volt mások hangja, hogy nem hallotta a sajátját. Nem is akart már a sajátjára figyelni, csak meg akart megfelelni.

    Telt az idő és még mindig pislákolt ott a lángocska, ott mélyen. Olykor jobban lángolt és úgy érezte szembe száll mindenkivel, aztán újra hagyta, hogy legyőzzék. Mert nem hitt eléggé benne, nem hitt magában. Ki ő, hogy ezt megtehesse? Még annyi mindet nem tud. Hogy tehetné?

    Aztán a lángocska elkezdett újra pislákolni, elkezdte a lelke táplálni. Ő az, aki hisz a kislányban. Hisz az álmában. Tudja, hogy mennie kell és adnia másoknak. Szavakat, amelyek felébresztik másokban is a lelket. A reményt, hogy képesek elérni önmagukat, hogy meg tudják valósítani saját fényüket. Mert mindenkinek van fénye, ami lángolni akar, még fényesebben ragyogni.

Az, hogy ki vagyok, ezáltal tudom meg magam is. A legnagyobb feladatom, hogy megéljem ezt, hogy megtaláljam magamat. Ha pedig megtalálom benne önmagamat, akkor megmutathatom, odaadhatom azt másoknak is, mert ez ott van mindenkiben. Félünk kihozni, félünk életre kelteni, pedig ezek vagyunk mi. Nem válhatsz máséval eggyé sosem.  Keresni kell szüntelen a sajátodat, amiben te vagy otthon. Ha rátalálsz, ne engedd el többé.

   Én rátaláltam a szavakra és ez által magamra. Többé már nem engedem el, mert ez vagyok én... és az álmaim.

 2013.09.17.