Arról szól minden, hogy elengedd. El kell engedned százszor és ezerszer. Mert még mindig úgy fáj, mint a legnagyobb pokol. Még mindig nem vagy jelen a fájdalomban. Ha majd nem kínnal égett, hogy újra jön... akkor elmondhatod, hogy most elengedted. De míg feltépi újra és újra sebeid, míg marja lelkedet újra és újra, míg elveszted mindannyiszor magadat miatta, addig nem is voltál meg igazán. Mert ha megvagy, nem tépázz meg, nem zuhansz össze és nem kezdődik benned újra a fájdalom. Hidd el, megkapod még ezerszer, mert meg kell tanulnod elengedni messzire, hogyha majd közelebb jön, a tiszta érzést hozza. Mert akkor lesz ez tiszta, ha nincs benne már se félelem, se fájdalom, csak a megértés és az elfogadás nemes érzése. Addig ez arról szól, hogy elengedd mindannyiszor...