Egyre közelebb jutok magamhoz. Már észreveszem a körülöttem lévő világot. Úgy Isten igazából. Már nem csak nézek, látok is. Észreveszem a miérteket, nem figyelek a hogyanokra. Meg akarom érteni magamat. Érezni mit kell tennem. Hinni benne. Felismerni embereket, helyzeteket, félelmeket, boldog pillanatokat. Megismerem és elengedem. Lehet, hogy még egy-egy dologban még több ideig el tudok veszni, mint ahogy azt kellene. Megtanulom. Elengedem. Hagyom átmenni rajtam és menni az újabbak felé. Folyamatosan jönnek a feladatok. Hozzák. És hálás vagyok értük. Fájhat is. Átérzem azt is. De már nem törhet meg, mert pontosan tudom, hogy okkal történi, van miértje és oka. És ez vagyok pont én. Akit formálnak a percek és eljut még messzibbre. Egyre közelebb önmagamhoz.