Ha még nem èrezhetem a szerelmet, ha még nem merem érezni, akkor elkèpzelem magamnak. Talán nem a legszebbet. Inkább a leggyönyürűbbet. Mert vàgyodom utána, és pont úgy létezik, ahogy én szeretném. És ez itt is marad nekem akármeddig. Mert értem a hangját és èrintem a lelkét. Mert így csak annyira fájhat, ahogy csak én engedem. Nem bánthat jobban, csak ahogy az én lelkem engedi. Így maradok szabad ès befoghatatlan. Csak így óvhatom meg magam. Csak így. A képzeletemben.