Annyi minden azt sugallja, hogy lépjek túl fájdalmakon és éljek harmóniában önmagammal. Csak azt nem tudja megmondani senki, hogy engedjem el... Próbálom fejből, akaratból, tudatosan. Mégis itt van. Szeretném szívből, de itt marad a nyoma, mert annyira hiszek benne. Ez lélekben történik. Bennem. Ezeket képeket és érzéseket nem látni és nem érezni... Nem megy. Jó élni ezekben. Olyan álmok és vágyak, amik csak az enyémek. Nem engedhetem el őket, mert a hitemet adnám oda. Ha eljön az idő, majd átadom őket a valóságnak. És akkor adom oda teljesen magamnak. Mert ugyan ezek a képek változhatnak, de az érzések, amiket kelt, azok nem tűnnek el, azok változatlanok maradnak. Tehát amikor minden azt sugallja, hogy engedjem meg a fájdalmat, akkor azt mondja: figyeljek az érzésekre. Én így kerülhetek önmagammal harmóniába. Ezek az érzéseim, amik fájdalmasan szépek. Nekem.
"Ha a saját példáddal vezetsz, az az egyik legerőteljesebb eszköz, hogy pozitívan befolyásold mások változását." Robin Sharma
