Mászol, csak kapaszkodsz felfelé. Látod a célt. Olykor kövek hullnak alá. Sziklák gördülnek le. De mindig elugrasz. Mert csak őt látod ott fent a tetején. Néha ő maga gördít le egy sziklát, olykor ő az, aki karját nyújtja. Vár. Csak türelmesen vár. Hát mássz felé...